1876-ban született Pacséron, főnemesi családban. Az újverbászi algimnáziumból került a halasi gimnáziumba ahol a felső négy osztályt végezte. Eminens növendék volt.
1899-ben már mint alapvizsgás tanárjelöltet alkalmazták magyar-latin tanárnak. 1904-ben megnősült. Az első világháborúban egy 40 kilométeres erőltetett hegyi menetelésben lázas betegséget kapott. Ezt követően front mögötti szolgálatra osztották be. A háború folyamán a Ludovika Akadémián tanította a magyar a német nyelvet és a történelmet. 1917. őszén tért vissza a halasi katedrájához. Helyettes igazgató, valamint az egyháztanács és igazgatótanács tagja volt. 23 éven át kiváló tanára volt a gimnáziumnak.
Vesebajban halt meg 1923-ban. A halasi református öregtemetőben helyezték örök nyugalomra.