Összetartozunk

"Az I. világháború után, 1920. június 4-én a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában kikényszerített békediktátum értelmében a vesztes központi hatalmak oldalán harcoló Magyar Királyság ezeréves területének mintegy kétharmadát elcsatolták. A Trianon előtti Magyarország több mint 18 milliós lakossága 7,6 millió főre esett vissza, és az elcsatolt területekkel együtt mintegy 3,5 millió magyar ajkú került határainkon kívülre. A mai napon erre a nemzeti tragédiára emlékezünk. Egyúttal tanúságot teszünk nemzetünk összetartozásáról, hangsúlyozva határainkon átívelő közös kulturális gyökereinket, nyelvünket, hagyományainkat és történelmünket."

"A mi hazánk a fenyőfák hazája,
Itt még csermely a magyarok Tiszája.
Hegyeknél magasabban ringott bölcsőnk,
Minket a bércek adtak ide kölcsön.
Testvéretek vagyunk s idegen mégis,
Itt szent, visszhangosabb a hang s a vér is.
A vizek zengve tört sziklákat visznek,
Akik itt élnek, erősebben hisznek.
Itt nem teremnek zsírosan a földek,
Az ég elsózta őket legelőknek.
Itt nem aratnak, pedig hányszor vetnek!
Akik itt élnek, forróbban szeretnek.
Vad szél játszik a bércek orgonáján,
A tél jéggyertyát gyújt az erdők fáján.
S ha hull a hó, éhes vadak matatnak,
Akik itt élnek, jobban összetartnak."

Fényképek...