A 7.b határtalanul Erdélyben

A kirándulás nekem nagyon tetszett. Izgalmas, érdekes és élménydús volt.  Vasárnap meglátogattuk az Aradon lévő aradi vértanúknak állított emlékszobrot. A szobor tele volt szebbnél szebb koszorúkkal. Déva váránál csodás volt a kilátás, főleg az üvegliftben, amivel felmentünk a magasan lévő várhoz. Meleg volt, ez azonban nem zavart minket. Gyulafehérváron megnéztünk egy gyönyörű szép templomot. A templomban imádkoztunk, énekeltünk az után szabadidőt kaptunk. A templom körül sok bronz szobor volt, sokat fényképezkedtünk. Hosszú utazás után megérkeztünk a szállásra, Csíkszeredára. A vacsora nagyon finom volt, a vendéglátó bácsi pedig vicces. Mi a legnagyobb szobát kaptuk, amelynek ablakából csodaszép dombos vidék volt látható. Másnap meglátogattuk a parajdi sóbányát. Sokkal tisztább volt ott a levegő, mint a felszínen. Hatalmas és lenyűgöző a barlang. Jó volt a büfé és a játszótér is. Meglátogattuk Farkaslakán Tamási Áron, Szejkefürdőn pedig Orbán Balázs kilenc székelykapus síremlékét, amelyet felkoszorúztunk. Következő állomásunk Korond volt, ahol sok szabadidőt kaptunk. Megnéztük a kirakodóvásárt, ahol ajándékokat vettünk. Számomra a legeslegjobb nap a kedd volt. Elsőnek megemlékeztünk az Összetartozás napjáról, ami szerintem nagyon jól sikerült. Érdekes volt a Tivai Imre Szakközépiskola történelmét meghallgatni. Hallhatunk pár szót a régi székely emberek életéről is. Megnéztünk egy igényes kiállítást a szabadságharcról. Ezután a fiúk barátságos focimeccsen vettek részt a csíkszentmártoni diákokkal, a lányok pedig buzgón szurkoltak a saját iskolájának. A mi iskolánk nyert 4-1-re. A Tőzegláp nagyon gyönyörű volt, azonban egy bogárfaj elszaporodott, lehullott a fák levele, ezért az erdő szépségét sajnos nem láthattuk.  Az idegenvezető sok érdekes dolgot mondott a Tőzeglápról és Szent-Anna tóról is. A Szent- Anna tóra már viszont nem tartott velünk. A tó előtt felmásztunk egy kilátóra ahonnan meseszép látványban lehetett részünk. Amikor megérkeztünk nem sokat nézelődhettünk ugyanis egy anyamedve lépett ki az erdőből két szép bocsával. Elég közel jött hozzánk, de szerencsére hamarosan el is ment. Az osztály pedig felszaladt a buszra. Nekem ez az élmény tetszett legjobban, főleg azért mert én nagyon szeretem a medvéket. A Nyerges tetőre is felmentünk, ahol szebbnél szebb kopjafák voltak állítva a szabadságharc idején elesett székelyek emlékére. Ezt a helyet is megtiszteltük egy koszorúval. Szerdán a Békási-szorost vettük célba. Szerintem nagyon szép a szoros és nem is volt olyan szűkös, amilyennek hittem. Mellette a Békási-patak folyt, ami hangosan zúgott és szélsebesen folyt azon a kis részen, ami neki jutott. Ezután elértünk a Gyilkos-tóhoz. Végig hallgattuk szomorú legendáját és sokáig gyönyörködtünk a tó érdekes vizében. Ezután szintén sok időt kaptunk vásárolgatni. Ezen a szerdai napon legjobban a Súgó barlang tetszett. Nagyon szép cseppkövekkel rendelkezik ez a barlang. Sokan viszont rongáltak itt, ami elvette a barlang igazi természetes szépségét. Sajnos egy denevért se láttunk, pedig én nagyon szerettem volna. Sokan fáztak köztük én is, de ez nem rontotta el ezt az élményt sem. Csütörtökön traktorral mentünk fel a székelyek szent hegyére, a Hargitára. Mindenki végig nevetgélte az oda és vissza utat is. A hegy tetején szintén sok szép kopjafa volt. Elénekeltük a magyar és a székelyhimnuszt is. Miután felállítottunk egy szerény kis kopjafát elindultunk lefelé. A délutánt Csíkszeredán töltöttük ahol egész délután vásároltunk. Pénteken visszafelé Kolozsváron megálltunk egy gyönyörű templomnál ahol szintén énekeltünk és imádkoztunk. Megkoszorúztuk Mátyás király szobrát. Nagyszalonta volt az utolsó megállónk Erdélyben. Megkoszorúztuk Arany János szobrát, ami számomra azért fontos mert nekem Arany a kedvenc költőm. Sokáig tartott a hazafelé út, de nekem így is minden tetszett. Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, én még maradtam volna, hogy több erdélyi látványosságot láthassak. Szerintem fontos dolog, hogy ismerkedjünk olyan magyarokkal, akik határainkon kívül laknak.

Fényképek...