25 éves évfordulós ünnep

A délelőtt folyamán a gimnazisták a református templomban hálaadó istentiszteleten vettek részt, ahol igét hirdetett Édes Árpád elnök-lelkész. A délután folyamán a "Nemzedékek stafétája" címmel az iskola múltját bemutató kiállítás nyílt a földszinti folyosókon, a könyvtárban reggeltől délutánig nonstop felolvasást rendeztek "Hitvallók stafétája" címmel, az aulában pedig "Zenestaféta" keretében muzsikáltak a sziládysok. Az ünnepi alkalmat Bödecs Pál lelkész-főigazgató nyitotta meg. Ennek kertében az alkalomra készült zászlót avattak.  A "Zenestafétát" Andáné Vastag Andrea, a "Nemzedékek stafétáját" Palásti Károly, a "Hitvallók stafétáját" Szabóné Kovács Teodóra szervezte.

Édes Árpád lelkész igehirdetése:

Képmás
Kolossé 3, 9.
A Szilády Gimnázium újraindulásának 25. évfordulóján tartott iskolai istentiszteleten hangzott el.
"A mai istentiszteletünkön hálaadásra gyűltünk össze, hogy megköszönjük azt a 25 évet, ami az Szilády református iskolaként való újraindulásától a mai napig eltelt. Amikor újraindulást mondunk, akkor az iskola eredeti rendeltetéséhez való visszatérés lehetőségét ünnepeljük. Persze ez a rendeltetés sohasem tűnt el teljesen, hiszen a köztes időben is folyt nívós oktatás, és nevelés, a cél is megvolt: embert faragni sziládys diákból, vallották akkor is: teher alatt nő a pálma. Különbség az, hogy ez milyen alapon történik. Ez az alap pedig a jó hír, az evangélium.  A jó hír, ami Isten emberszeretetéről, arról, hogy valami történt, ami hatással van ránk, megváltoztatja a helyzetünket, amit nem mi vívtunk, nem mi érdemeltünk ki. Isten tettéről szól a hír, és nem a mi hősiességünkről.  Nem elsősorban. A mai alkalommal megköszönjük az újraalapítók áldozatait, azoknak a hűségét, akiknek a Szilády több, mint munkahely, akik imádkoztak és dolgoztak, akik tanultak, és gólokat rúgtak stb. De most elsősorban azt ünnepeljük, aki miatt érdemes mindezt vállalni. A jó hír miatt, ami reményteljessé tesz minden fáradozást. Ami miatt érdemes egy másfajta iskolát indítani, fenntartani. A jó hír miatt, ami fellélegzést hoz. Hogy megértsük a jó hír természetét, érdemes kimondani, hogy a jó hír, nem jó tanács.
A jó hír például az, amikor megtudom, hogy viszont szeret az, akit én is szeretek, míg a jó tanács arról szó, hogy mennyi mindent kellene tenned változtatnod magadon, hogy tetsszél annak a fiúnak vagy lánynak. Az egyik felszabadít, a másik szorongóvá tesz.
Az iskolai nevelés célja, igaz emberségre nevelni. Mi az iskolai neveléshez fűződő jó hír?
Jézus Krisztus képére megújul az életünk, akiben Isten eredeti tervét láthatjuk, az igaz emberséget, ez a terv úgy valósul meg, hogy boldogságot hozó kapcsolatba kerülünk vele, miközben megismerjük őt.
1. Mindez azzal kezdődik, hogy Isten felismeri bennünk az ő képét.
Egy amerikai filmben láttam, hogy a tél beálltával alaszkai szociális munkások az utcákról igyekeztek begyűjteni részeg hajléktalanokat, hogy nehogy megfagyjanak. Amikor odaértek egy-egy földön fekvő emberhez, akkor megvitatták egymás között, hogy miért segítsenek rajta, mert nem akarták mechanikusan végezni a munkájukat. lehet, hogy valakiről tudták, hogy elhagyta a felesége, vagy elveszítette az állását, másikról, hogy már az apja is ivott. Volt egy eset, amikor nem jutott semmi az eszükbe, hogy miért is kellene segíteni, mire az egyik így szólt: ő is volt egyszer mosolygós kis gyerek. Amikor Isten ránéz erre a világra, amit lassan teljesen tönkreteszünk, joggal és éles szemmel veheti észre, hogy mi nincs a helyén, hogy ez nem teljesen az a világ, amit ő eltervezett és megalkotott, de azért elsősorban mégis azt látja, hogy ez az ő világa, ráismer. Elsősorban bennünk is azt a mosolygós kis gyermeket látja, aki az övé, aki felől jót tervezett. Amikor elküldte az ő fiát ebbe a világba, akkor azt üzente: én még mindig látom bennetek az Isten képét, mégha ez torz is vagy össze is tört.
Ez tehát az első jó hír Isten látja benned az ő képmását, és nem ellenséges idegenként néz rád. Reményik Sándor írja, hogy „Egy Istenkép van eltemetve bennem.” Ebben a versben segítséget is kér, az embertársaktól segítsetek kiásni ezt a képet. Az iskola közege közössége erre való, hogy megadjuk egymásnak és magunknak ezt az esélyt az istenkép felfedezésére. Egymás méltóságának a felemeléséről, annak megbecsülése határozhatja meg légkört.
2. Az igazi segítség persze az, ha nézzük és szemléljük Isten igaz önarcképét az ember Jézus Krisztusban. Az ő keresztjében.
Egy teológus elmesélte, hogy kisgyerekkorában, amikor betegen otthon feküdt, az édesanyja gyakran azt csinálta, hogy kitett egy tükröt a folyosóra, ami a szobáját és a konyhát összekötötte. Így ő láthatta, hogy az édesanyja mit csinál a konyhában és az édesanyja is oda-oda pillanthatott a fiára. Ezt mutatja meg a kereszt.
Ennek mintájára Jézus Krisztus lett az igaz kép és tükör, ami a segítségre szoruló ember és Isten között megteremtette a kapcsolódás lehetőségét. Amíg szemléljük őt, látjuk, hogy ő van, jelen van, hogy nem hagy magunkra, látjuk, hogy éppen gondoskodik rólunk. Lassan megértjük, jót akar nekünk.
Egyre jobban megismerjük őt, és formálódunk egy formálódó szeretetkapcsolatban. Torzulásaink és torz elképzeléseink tisztulnak.
3. Végül arról szeretnék beszélni, hogy nemcsak bennünk és rajtunk van az Isten képe, de mi vagyunk az Isten képe. Ez harmadik jó hír.
Identitást jelent ez és hivatást, méltóságot és feladatot. Mi magunk olyanok vagyunk, mint egy szögben megdöntött tükör. Közvetítjük Isten szeretetét, bölcsességét, igazságát, áldását a világ számára. Egyúttal Isten felé továbbítjuk mindazt, ami nem jó, panasz, nincs a helyén, ami fáj, vagy éppen a hálánkat, a világ háláját tárjuk Isten elé.
Egy orvost hallottam beszélni, aki koraszülött osztályon főorvos, évente 4-500 problémás koraszülöttnek segít. Arról mesélt, hogy miként éli ezt meg. Bár direktben nem mondta ki, de lényegében arról szólt ez, hogy egyrészt közvetíti Isten akaratát, hogy ami elromlott, az helyre jöjjön. Másrészt részt vesz a családok szomorúságában, elkíséri őket a fájdalomtól a reménységig vezető úton. Majd együtt örül velük, ha a kisgyermek végre hazamehet. Elmondta, hogy milyen fantasztikus érzés ebben a folyamatban részt venni. Gyakorlatilag arról beszélt, hogy mit jelent tükörképnek lenni. Mi a jó hír, amire Szilády épült? Isten megújítja rajtunk az ő képét, egyre jobban megismerjük őt. Ami életre szóló hivatás. Ezért még tanulni is megéri!"

Fényképek...