Délvidéken jártak a sziládysok

A Határtalanul! pályázat keretében a 7.a és a 7.b osztály tanulói részt vehettek egy öt napig tartó délvidéki kiránduláson. Ezzel a kirándulással igyekszünk feltérképezni a magyar történelem fontosabb eseményeit és helyeit. Hétfőn reggel 7 órakor indultunk. Mindenki izgatottan foglalta el a helyét és alig vártuk, hogy a busz elinduljon. Az utunk Szabadkán keresztül vezetett Szenttamásra (Srbobran), ahol megnéztük Gion Nándor szülőhelyét. Az emlékházban előadást hallgattunk meg az íróról és a munkásságáról, beszélgettünk az 1848-as csatáról is. A következő megálló Újvidéken (Novi Sad) volt. Újvidéken a központban sétálva megnéztük a báni palota épületét, a patinás katolikus templomot, Jován Jovánovity Zmaj szobrát (aki Kiskunhalason járt iskolába, és szerb nyelvre fordította Petőfi Sándor verseit). A Dunát átlépve megtekintettük a gyönyörű péterváradi várat (nagyon sok lépcsőn kellet felmenni), majd a Fruska gora Nemzeti Park területén folytattuk utunkat. Jártunk a karlócai béke színhelyén (Sremski Karlovci). A szigethegy csúcsára is eljutottunk, amit Iriski venacnak neveznek. Maradékon közösségi munkát végeztünk az óvodában, és itt volt az első szálláshelyünk. Második nap újból buszba ültünk, és a következő megállónk Zimonynál (Zemun) volt, ahol megnéztük Hunyadi János tornyát. Innen az utunk a nándorfehérvári csata színhelyére vezetett. Ez a csata a Duna és a Száva folyó torkolatánál zajlott (Kalemegdan). Nagyon csodálatos volt látni a csata helyét, ahol őseink harcukat vívták a törökökkel. Szendrő (Smederevo) vára volt a következő helyszín, innen folytattunk utunkat a festői Duna parton és eljutottunk a csodálatos Galambóc (Golubac) várához, még a lélegzetünk is elállt, amikor messziről megláttuk a csodálatos várfalat, ami a Duna folyóban végződött. Innen a Lepenski vir nevű kőkori skanzenhez vezetett. Az itt kiállított tárgyak akkor kerültek napvilágra, amikor a vaskapui vízerőművet építették. A vízerőmű közelében található Széchenyi István emléktáblája. A második szálláshely a vízerőmű közelében a Kamp Karatasban volt. Harmadik nap a hatalmas erőmű megtekintése volt betervezve. Megcsodáltuk a vízerőmű nagyságát és a közelében lévő festői tájat, utána pedig indultunk hazafelé. Maradandó emléket hoztunk magunkkal Elemérről, ahol Kiss Ernő aradi vértanú van eltemetve. A harmadik napi szálláshely Törökbecsén volt. Negyedik nap Törökbecsén emlékeztünk Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornokra, majd koszorút helyeztünk el a mellszobránál. Az utunk a törökbecsei temetőbe vezetett, ahol helyet kapott az 1848/49-es magyar szabadságharc emlékére készült Hungária szobor, Horvay János szobrászművész alkotása 1904-ből. Itt emlékeztünk elhuny hőseinkre. A bánáti oldalon haladva tovább az Árpád-kori aracsi pusztatemplom maradványa található. Csókánál átmentünk a hídon a Tisza folyó felett. Zenta irányába folytattuk az utazásunkat, vagyis újból a bácskai oldalon voltunk. Zentán (Senta) megnéztük a zentai csata emlékhelyét, a városházát, a szecessziós tűzoltóotthont. Tovább folytattuk utunkat Tóthfalu irányába, ahol elfoglaltuk a szálláshelyünket. Ötödik nap az oromhegyesi általános iskolában mutattuk be a műsorunkat, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Következett Magyarkanizsa, ahol Beszédes József, a Duna folyó szabályozója (Dunaföldváron van eltemetve) született. Horgoson keresztül utazva a Kárász-kastélyról beszéltünk, ők Mária Terézia idejében vásárolták meg a területet és grófok lettek, felépítették kastélyukat, ami ma is látható. A palicsi állatkertet, a tavat is megnéztük. Gyönyörködtünk a tó melletti felújított villákban. Ismét Szabadkán voltunk a program zárásaként, még megnéztük Kosztolányi Dezső szobrát. Értékelő óráinkon felidéztük a kirándulás állomásait. A témanapon szeretnénk megosztani élményeinket a hatodikosokkal. Biztatjuk őket, hogy ők is pályázzanak. Nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk. Köszönjük azoknak, akik lehetővé tették ezt számunkra!

Fényképek...