Az ismeretlen latin irodalom

Az ismeretlen latin irodalom - Mit nem ismerünk az ókori római irodalomból, és miért nem? címmel tartott előadást az SZTE Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszék tanszékvezető docense a gimnázium dísztermében.
Közel nyolcszáz alkotó nevét ismerjük a római irodalomban, de csak minden ötödiktől maradt fenn legalább egy, többé-kevésbé teljes alkotás? Mi az oka annak, hogy az ókori irodalom termékei ilyen nagy arányban vesztek el? Napjainkban is probléma, hogy a modern, digitális adathordozók hogyan állják ki az idő próbáját. Ez az ókorban ugyanúgy gondot okozott. Amikor az írást irodalmi célokra kezdték használni, a fő probléma megfelelő mennyiségű íróanyag előteremtése volt. A hagyományos információhordozók (kő, agyagtáblák, fémlapok, textil és hasonlók) nemcsak sérülékenyek voltak, hanem nagy mennyiségű írás tárolására sem voltak alkalmasak.
A problémára az írást a görög és római kultúránál is körülbelül két évezreddel korábban már papiruszra rögzítő Egyiptom exportcikke jelentette a megoldást. Csakhogy a papirusz szavatossági ideje jó tárolási feltételek és óvatos használat mellett sem több néhány száz évnél, arról nem beszélve, hogy igen költséges importcikk volt, különösen, ha az egyre növekvő igényeket tekintjük. Időközben az irodalom volumene is folyamatosan növekedett: a római irodalomban több száz könyvet író szerzőket is ismerünk. Márpedig azok a munkák, amelyeket egy-egy tekercs anyagának elhasználódása után nem másoltak tovább (maga a másolás is igen időigényes és költséges volt, közben a szöveg ki volt téve a másolási hibák veszélyének is) menthetetlenül elvesztek, s ha fizikailag el is jutottak a késő ókorig, újabb veszéllyel kellett szembenézniük: a pogány kultúra háttérbe kerülésével, sőt részben az ellene folytatott kifejezett harcok idején a nagy ókori könyvtárak sorban pusztultak el. A papirusszal kapcsolatos újabb probléma volt, hogy egy idő után már Egyiptom sem tudott (illetve bizonyos korszakokban) nem akart papiruszt exportálni.
Ekkor következett az ókori Pergamonhoz kötött újabb íróanyag, a pergamen, jó ideig a papiruszéval párhuzamos története. A nehezen kezelhető, kereshető, sérülékeny papirusz mellett folyamatosan kezdték el használni az írás céljára kikészített állati bőrt, ez azonban még költségesebb anyag volt - érthető tehát, ha nagyon megválogatták, mit írnak át papiruszról pergamenre. Bár a pergament is használták tekercs formátumban, időközben, körülbelül a Kr. e. 1. század végétől fokozatos növekvő arányban használták a mai könyvformának lényegében már mindenben megfelelő papirusz- és pergamenkódexet. Mivel azonban Egyiptom papiruszexportja, sőt maga az anyag termelése is megszűnt vagy nagyon visszaesett az arab hódítással, lényegében csak azoknak a latin és görög munkáknak volt esélyük eljutni a könyvnyomtatás feltalálásáig, amikor a nyomtatott könyvek példányaiból egy-egy már csak-csak eljuthatott a jelenkorig, amelyeket pergamenkódexre másoltak át, és még akkor is sok antik munkát tartalmazó pergamenkódex jutott a másodlagos felhasználás sorsára: ha nem volt pénz pergamenre, a már teliírt pergamen felső rétegét levakarták, és így tették újra felhasználhatóvá. Ezeknek az úgynevezett palimpszeszt kódexeknek köszönhetően a legmodernebb technika segítségével több újabb antik szöveget sikerült megtalálni az anyag modern képalkotó eljárásokkal való vizsgálatával. Biztosak lehetünk benne, hogy kerülnek még elő újabb antik munkák, Herculaneum elszenesedett papirusztekercseinek kibontásán is nagy tudóscsoport dolgozik. Addig is meg kell azonban elégednünk azzal, ami van - még akkor is, ha tudomásul kell vennünk, hogy a római irodalmat csak igen töredékes anyag alapján tanulmányozhatjuk - és tovább kell tanulnunk és tanítanunk a klasszikus nyelveket, hogy majd amikor az új munkák előkerülnek, még mindig legyen, aki elolvassa őket, s e kiváltságosok között, mint eddig is voltak, magyar tudósok is lehessenek.


Interjú a Halas Rádióban...
Fényképek...